Üzenet
-részlet-
...hiányzol
és ez a hiány rajzol
végtelen jeleket az égre
...
elringat a tudat, hogy
ami volt, megérte...!
Aki titkot őriz, gyakran magányosnak érzi magát, ezért keresünk mindannyian valakit, akiben megbízhatunk. Egy szövetségest, aki megért, egy tanácsadót, akire rábízhatjuk magunkat, egy barátot, aki sosem szól meg. Igen. Mind segítségre szorulunk, hogy elrejthessük életünk legsötétebb igazságait, mert amint megszabadulunk egy titoktól, máris ott terem helyette egy másik.
Egy ideje már csak keresem a szavakat, hogy hova is tegyelek. Fiókból fiókba pakollak, polcokra kiteszlek. Nézlek. Eltakarlak. Hogyan lenne könnyebb? Ellenállok, majd azzal a lendülettel át is engedlek. De legtöbbször csak nézlek. Mivé növesztjük egymást? Többek vagyunk-e egymás belélegzésénél, megálmodásánál?
"...nincs az az akadály, amit ne tudna leküzdeni, hogy eljusson oda, ahova akar.
Így hát elfogadom a szereteted, és átadom neked az enyémet. (...)
Egy olyan szeretetet, amelynek nincs neve, nincs magyarázata, ahogy a folyó sem tudja megmagyarázni, miért pont arra tart, amerre tart, csak folyik előre."
Hogy ha idős(ebb) leszek sem hagyom el magam! Csinos leszek és ápolt! :) Túlzásokba
nem esem majd! És az is biztos, hogy nem lesz csúnya műanyag, csíkos táskám!
Elképedek néha a buszon, úton és útfélen...
Ennyi! :)
A gépezetbe egy kis hiba csúszott...Na, nem az én hibám...De miért van, hogy már nem először? Még jó, hogy szeretem a nehézségeket, a tapasztalást, a feladatokat!
Azért lassan jó lenne a nyugalom, már nem akarok erős lenni...
"Miközben megpróbálunk mindent megtanítani gyermekeinknek az életről, ők megmutatják nekünk, hogy miről is szól valójában az élet."
A szeretet olyan, mint a fal, ott áll mindig, és ha kell, nekitámaszkodhatok. Nem kérdezi, miért, csak segít, ha kell, meghallgat, figyel rám, mellette pont olyan lehetek, amilyen éppen vagyok, érzem, nem vagyok egyedül, mert ott van mellettem feltétel nélkül.
Amikor a lelkünk legmélyéből szeretünk valakit, hiszünk valamiben, erősebbnek érezzük magunkat a világnál, és olyan derűs nyugalom száll meg minket, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy hitünket semmi sem győzheti le. Ez a különös erő teszi, hogy mindig biztos döntéseket hozunk a megfelelő időben, és amikor a célunkat elérjük, meglepődünk a saját képességünktől.
Paulo Coelho
